Az Élet Nyomában

2012 - Az Élet Nyomában

Szöveg: Lansky
Zene: Dévay Dániel
Keverés/Masztering: lineeyelansky

Szöveg:

Pörög az élet! Gyere! Szédüljünk együtt!
Az irigy kurvák hadd mondják, mondják csak mi mertünk...
Ahogy kilépek a lakásból, szél cibálja a cókmókom,
az ürességben visszhangzik a fülembe az uccsó bókod...
Kint az utcán, mindennapi dráma,
csövesek apróért, melósok kajáért, a boltban sorba állnak!
Ha minden részlet éles, akkor lehet ez egy jó nap,
fasznak kell, verda, ház, kerítés, ha egy öleléssel jóllaksz...
Pörög az élet! Gyere! Szédüljünk együtt!
Az irigy kurvák hadd mondják, mondják csak mi mertünk...
Kányák köröznek a házak felett, az utca üresen áll,
rés tátong a szívemen, tesó, nincs meg a fele se már...
Ez, én vagyok, pont olyan esendő mint te,
a remény ragyog, de én vakon, nem látom csak elhiszem,
hogy létezik, te nem hiszed, ha kérdem jössz-e kösz nem,
felgyullad minden híd, s a lángok égbe szöknek!
A föld forog tovább, tesó, de én megrogyok,
megyek tovább míg akár egy rossz cipőtalp nem elkopok...
Minden kietlen, vérbe forgó szememen át,
át, de kiutat a fene se lát...lát...
Útzár, torlaszok, zuhanj kő! Most nyomj agyon,
nem kell hozzá nagy ész, asszem levágós hogy fos nagyon,
a kedvem! Odalett a picsába, és most a szép napok,
mögött, leszegett fejjel, kullogó sereg vagyok!
Meg két láb, két kész, egy - két - há! Ép ész,
nélkül a falnak, a lelkemmel evez át a révész...
És megszólít: - a túlpart még távol!
Visszatér belém az élet, ahogy megtelnek a sávok...
És csak dülöngélnek, bennem a dalok,
ahogy alattam a lápon, a ladik mélán andalog...