Hiány (Single - 2012)

Lansky - Hiány (Kiadatlan felvétel - 2012)

szöveg: Lansky
instrumental: lineeyelansky
felvétel/keverés/masztering: lineeyelansky

Info

www.lineeyelansky.blogspot.com

Facebook

http://www.facebook.com/pages/lineeyelansky/134647176635550

Szöveg

verze 1

Basznék a világra, de hiányzol mellőlem,
ha itt vagy erős vagyok akkor is ha mások összetörnek...
De baby, nekem csak te vagy meg a zene,
meg a cipőmön a mocsok, amit viszek hazafele...
Ha nem vagy itt, karjaim vihar tépte lombok,
magam vagyok e világon, s elveszetten bolyongok...
Te vagy az egyetlen jó bennem,
s hogy ezt megértsem kedves tőlem, messze kell lenned...
A legszebb vagy! Én meg a leggazdagabb pali,
tőled az erkély hacienda, s egy kastély a nappali...
Te és én, ennek itt nincs párja e földön,
a többi már a múlté lett, aki mégsem azt most törlöm...
De az idő jár felettünk, ahogy, robog a világ,
öt percre leállok megköszönni, amikor senki se lát...
Mert nekem mától már az otthont te jelented,
látom csillogni a szemedben, mikor kimondod: szeretlek...

verze 2

Megőrülök! Itt csak a négy fal veszi a jelet,
a füles kussol, és a keverőn nem breakelnek potméterek ..
Ha nem vagy itt, fasz tudja hová visz a sodrás,
majd belém kap a szél, hadd feszüljek, mint a vitorlák...
Kinyílnak a szárnyaim, elég a sok szörnyűség,
mit átéltem, hogy tudjam, téged elengedni őrültség...
Kösd be magad kedves, rázós évek jönnek,
könyörtelen napok lesnek a sarokból akár a szörnyek!
A gondok jönnek! De nincs egy kurva szőnyeg,
Te hová söpröd őket? Ezek bárkit, derékba törnek...
Mint a karriert, ez rosszul bevett kanyar,
s az életünk mától, két külön, irányba halad...
Már lassabban úszunk, egyre csak, mélyül a tenger
Lassan is eltűnik a part, de a bóját nem eresztem...
Nem vagyok gyönge, hidd el tudom miről beszélek,
ezért esnek le az állak mikor az életemről mesélek...

verze 3

Én már lejártam a lábam, a boldogságom nyomában,
bár változni má késő, pattanni túl korán van...
Shhhhh, nem mindegy, a csended mivel töröd meg,
túl későn jöttünk rá, nem lehet kezet fogni ököllel...
Én minden reggel megdöglök mikor nélküled felkelek,
megőrjít a magány, így az élet élve eltemet...
Míg nem tudtam hogyan tovább én egy, kötélen lógtam,
míg elhittem vannak dolgok mik egy életre szólnak...
Mint minden csoda ez is, egy nyálas nyári sláger,
amit sok kis kurva dúdol, de ide régen más kell...
....már megtanultunk játszani a darabban,
de azt nem mondta el senki, hogy ússzuk meg egy darabban...
Úgy élni meg a mát, hogy a tegnapot se feledjük,
mi elmúlt azt eltemessük, mindent önmagáért szeressünk...
Én nem ismerek bölcseket, én embereket ismerek,
és emberektől tanultam, hogy van hová csak hinnem kell....

Így, írom ahogy élek, és ha leszállít a kaller, majd nyugovóra térek...

Így, írom mert míg írom, addig elhiszem, hogy egyszer, tesó, én is hazaérek.

Így, írom ahogy élek, és ha leszállít a kaller, majd nyugovóra térek...

Így, írom ahogy élek, ahol leszállít a kaller..........