Várj egy percet, tes'! Kapd össze magad!
Felénk összeroppan minden váll, a gigászi terhek alatt!
Itt elrohan az élet, ha ész nélkül futsz felé,
lehet ma barátodnak hiszed, azt ki holnap mar beléd...
Várj egy percet, ma is körbejár az óra,
élj egy kicsit lassabban, testvér, figyelj a mutatókra...
Ne barátkozz bárkivel, nem kell a trében veszni el
válogasd meg kivel, másként az értelmét veszti el...
Várj egy percet, bár itt egy perc csak az élet,
mikor a süketszobába lépek s csak magamban mesélek...
Kapd fel a bandázst, én megtöröm a pangást
itt por lepi a platzot, akár egy öreg padlást...
Várj egy percet, nyugi van, jönnek a jakabok,
pattintsd el azt a szart, amíg a tömeg kavarog...
Mindig ugyanaz a sztori, térdig gázolunk a koszba,
mi van ha, kimászunk onnan, akkor fordul tényleg rosszra?
Ne rohanj, tesó! Várj egy percet!
A világ versenyt fut az idővel, míg az dolgozik ellene!
Loholnak vadak, kiből-kié lesz az uccsó' falat,
ahogy öregszel, úgy térsz a leghosszabb utadról haza...
Bármit birtokolsz az téged épp úgy birtokba vesz,
de ha a szíved követed, biztosan jó útra lelsz...
S hogy a kevesebb - néha több, az életben mindig megáll,
te csak szállj, bár olykor az kell hogy várj, egy percet, várj....!
Egy. Belépek, ez má' tíz éve így megy...
Kettő. Előfok, füles, sávszerkesztő...
Három. Teli'baszok minden üres sávot...
Négy. Az instrumental és én....
Öt. Tesó, ez minden nap leköt...
Hat. Kevés vagy szimat, hogy elkapj...
Hét. bár a hétköznapom elég tré,
nyolc óra per nap meló, a többi hip-hop-é...
Lazulj le, a fülest fel, a földön két lábbal,
Attól, hogy van ki szeret, mások még simán utálnak...
Baszd meg! Ez félig üres, vagy félig tele?
Mondd meg te, hogy ez a jobb, vagy ha a golyók süvítenek?
Add össze aztán oszd el, ha semmi sem jut lopd el,
ez nem a kurva amcsi click-bang, mond állam, itt miért kopsz fel?
A dombon fel a becsület, egy kurva nehéz bőrönd,
Jobb lesz ha, hátrahagyod, másként lenyúzza a bőröd...
Nem hiszek a szememnek. De szar! Te is ki farsultál! Magam maradtam, egy marék nyugtatónyi, egér út vár... Míg élek költöm, innen már, nincs hová szöknöm, vágtatok a vadak közt, mert élnem nehezebb, mint ölnöm! A karom tépik ki a keselyűk, a lábam marad, mindhiába - ez a kurva szekér csak lefelé halad! Nincs annyi hallgatóm, ahány dumát megírtam, billeg alattam a bárka, de a vitorlák nem nyílnak... Minden égtáj felől szembe szél, azt beszélik ez a világ csodás hely, ahol csak egyszer élsz... Próbál fókuszálni a szemem, de a szeméttől nem látok át, tesó, az üveghegyen. Az Isten óvja, ki a szívemben ver sátrat, de a világ remeg, nem én, mert ő a levél, én a nyárfa... A lélek a gerendái roppannak, Ettől akkorát rakok, hogy a titánok is megtorpannak! Messze szálljon! Hagyd repülni, de csak felfelé, van út, és itt szárnyak nélkül, te maximum csak mendegélsz... Újra szélcsend, aztán szembe szél, csak ha elfújják a gyertyám, akkor kellenék....